Mi a normalitás? A túltengő szexualitását gyógyszerekkel kordában tartani kényszerülő Fritz látszólag minden, csak nem normális. Legalábbis ezt vallja Ottó, aki otthonába és vállalkozásába is befogadja sógorát, a börtönből frissen szabadult fiút. | fotók: Dömölky Dániel
Bár Fritz nem csinál semmit, a bűnös szenvedély szellője a családi kertészetet üzemeltető Ottót, és a fiatal kertésznőt, Mitzit is egyre jobban meglegyinti. Mennyit ér egy házasság? Mit ad számunkra az összetartozás? Hol kezdődik bennünk az ember, és hol ér véget az állat? Mi a szerelem? Mi a vágy? Hogyan keveredtek így össze a fogalmaink?
Ahogy Molnár Gál Péter írja, „Kroetz a kiürültség és a jóléti lepusztultság diagnosztája.” 1994-es, Volksstückként, azaz népszínműként jegyzett drámája egy temetői kertészetben játszódik, élet és halál, burjánzás és pusztulás határmezsgyéjén. Hősei hétköznapi, középosztálybeli, boldogulásukért dolgozó emberek: egy középkorú házaspár és fiatal alkalmazottjuk, akiknek, látszólag jelentéktelen, egyhangú életükben, egy börtönviselt fiatalember érkeztének következtében előtörnek addig felszín alatt fortyogó elfojtásaik. A négy szerep kibontakozása, az abszurditással körüllengett hétköznapi szituációk, a darab groteszkbe hajló humora kíméletlen őszinteséggel tárja föl társas életünk kapcsolati kríziseit.
„Mitzi: Nem hiszem. Csak agyon ne csapjál, mer most már eléggé rám férne a szerelem. Szerelmet mondtam, hallod? Ugyanannyi szerelmet akarok, amennyi verést kaptam, az úgy igazságos. Egy szakképzett virágkertészt nem illik ám büntetlenül megagyalni. Azt ajánlom, hogy rendesen szeressé engem, vagy rádhívom a rendőrséget. Mondom, szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé.”
Az előadás a Radnóti Tesla Laborban látható az EMMI támogatásával.
Kilenc év után tér vissza Budapestre Bonnie Tyler. Az ikonikus brit rockénekesnő, legnagyobb…
Kiss Ádám és Benk Dénes közös estje
Kőhalmi Zoltán önálló estje
