Pompás zongoraversenyeit a legtöbb esetben saját magának komponálta Mozart. Nem utolsósorban praktikus okokból: előadásuk során több
oldalról, zeneszerzőként, zongoristaként és zenekarvezetőként egyaránt bemutatkozhatott közönségének.
több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2017. október 19. csütörtök, 18:00
Persze a látványos virtuozitás sohasem megy a zenei tartalom rovására: különösen a lassú tételek bővelkednek lélegzetelállítóan szép pillanatokban. Az 1782–83-as szezonban három zongoraverseny készült el, melyeket így jellemzett apjának, Leopold Mozartnak: „A koncertek éppen a középúton vannak a túl nehéz és a túl könnyű között – nagyon briliánsak – kellemesek a fülnek, persze anélkül, hogy ürességbe fulladnának. Itt-ott csak hozzáértőknek szolgálnak megelégedésre, de úgy, hogy a hozzá nem értőknek is elégedettnek kell lenniük velük, anélkül, hogy tudnák, miért.” E műcsoport legismertebb tagja az A-dur zongoraverseny (KV414), mely zenei anyagának gazdagságában, a hangszerelés finomságában, a kidolgozás mesteri tökéletességében már a későbbi nagy zongoraversenyeket előlegezi.
A zongoraversenyek nagy sorozatának utolsó darabja az 1791 januárjában befejezett B-dur zongoraverseny (KV595), melynek bemutatójára ugyanebben a hónapban került sor a bécsi Auersperg-palotában, a mester kedves tanítványa, Barbara Ployer szólójával. Az előző darabhoz képest sokkal személyesebb jellegű, filozofikusabb, letisztultabb muzsikát hallunk – a derűs dúr hangnemet időről időre fájdalmasmoll pillanatok árnyékolják be. A finálé rondótémájában a közismert Tavaszvaras (Sehnsucht nach dem Fruhlinge, KV596) című dalra ismerünk, de a bájos dallam a tétel során mollban is feltűnik – a bánat és öröm e remekművet olyannyira jellemző megbonthatatlan egységének kifejezéseként.
Képesek-e arra a hangok, hogy megidézzék egy város látványát, hangulatát, az atmoszférát, amelyet a hely szelleme sugároz? Respighi Róma-triptichonja képes erre. A három szimfonikus költeményből kettőt hallunk ezen a koncerten.
Otto Hahn német kémikus éppen a Nobel-díj átvételére készül 1946-ban Stockholmban. Pár órával a ceremónia előtt szállodai lakosztályába betoppan Lise Meitner osztrák-svéd fizikus. Nyolc éve nem látták egymást. Akkor menekült a tudós nő zsidó származása miatt Svédországba. Előtte harminc évig a legközelebbi munkatársak és a legbizalmasabb barátok voltak Berlinben. Az atommaghasadás felfedezése fűződik a nevükhöz. Csakhogy a Nobel-díjat ezért az eredményért 1944-ben Hahnnak ítélték oda...
Előfordul: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja…
Megérkezett Pottyondy Edina új estje, a Démonok és hormonok. Terápiás stand up a körülöttünk élő és a bennünk lakó démonokról.…
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
