Az elfeledett herceg

Bizony, az élet nemfenékig lektűr. Még az olyan szakavatott tollforgatók is kerülhetnek alkotói válságba, mint Jenő, aki a feltűnni vágyó kezdő írók lendületével sóhajtozik az üres lap előtt. A könyvkiadónak hetykén azt ígérte, hogy délre kész a kézirat… És már reggel tíz óra van. Nézi ablakából a szemközti kávéházba igyekvő alakokat. Téma után szimatol. És érkezik is balról vehemens tempóban: a kávéház forgóajtaján beleng a végzet előszele: a Szőke ciklon! Jenő írni kezd, de olyan tempóban, hogy ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja.

„Jön a fordulat. Tudom. Érzem. Már jön, aki azt fogja kiabálni: Félre! El az útból! És csak özönlik a többi is utána, és azt üvöltik mind: "Félre! Helyet! Helyet! Helyet!" Meglátod, a fiatalok mindjárt bekopognak az ajtómon, és..." Részlet a darabból.

Improvizációs játék önmagunkról Ízelítő kapcsolataink hétköznapjaiból.