Lázálomszerű, szürreális képek, egyszerre érzéki és energikus táncosok, küzdelem a túlélésért egy elszigetelt, távoli világban. Mindez keveredik Sidi Larbi Cherkaoui Nomad című előadásában, amely – a koreográfus korábbi darabjaihoz hasonlóan – nagyon erősen hat az érzékeinkre és az érzelmeinkre.
Lázálomszerű, szürreális képek, egyszerre érzéki és energikus táncosok, küzdelem a túlélésért egy elszigetelt, távoli világban. Mindez keveredik Sidi Larbi Cherkaoui Nomad című előadásában, amely – a koreográfus korábbi darabjaihoz hasonlóan – nagyon erősen hat az érzékeinkre és az érzelmeinkre.
Václav Kuneš, a 420PEOPLE nevű társulat művészet vezetőjének meghívására a 2017-es Tanec Praha Fesztiválon láthatta a közönség Sidi Larbi Cherkaoui Nomad című előadásának munkabemutatóját egyrészt saját, Eastman társulatának, másrészt a 420PEOPLE táncosainak koprodukciójában. Ennek a projektnek a továbbgondolásából született meg 2019-re Sidi Larbi Cherkaoui és az Eastman azonos című, ezúttal már egész estés előadása, a Nomad.
A világhírű belga táncos-koreográfus legújabb előadásának monumentális háttere egy eleven és élettelen darabokból összeálló sivatag-mozaik. Ez az elhagyatott /sivár/lakatlan táj a metaforája a szabadságnak, ugyanakkor a túlélés lehetetlenségének is. Néha azt érezzük, hogy ez a táj nem is a mi világunkhoz tartozik, főleg abban a képben, amikor a megelevenedő háttéren a világ a horizont felett úszik. Ebben a környezetben, a folyamatos változásban lévő kép előtt a táncoló nomádok elszigeteltnek látszanak és egy olyan világban élnek, melyben a létezés veszélyes.
A tánctéren pillanatnyi képeket kapunk a mozgékonyságra és alkalmazkodásra képes teremtményekről, akik a legkilátástalanabb körülmények között is képesek a virágzásra. Ebben a sivatagi létben látjuk küzdelmüket, heves fizikai és lelki vágyukat, a biztonság és a víz utáni folyamatos sóvárgásukat. Az előadás tele van erős képekkel, melyek az összetartozást, a barátság és a szimbiózis fontosságát közvetítik és azt az üzenetet, hogy egy ilyen világban a túlélés kulcsa az összetartás.
A Qutb, Mosaic és Stoic után a Nomad a negyedik előadás, melynek zenéjét többek között a Basement Jaxx zenésze, Felix Buxton jegyzi, ahogy ez a negyedik együttműködése a társulatnak Jan-Jan Van Essche fashion designerrel is, aki az Icon, a Satyagraha és a Memento Mori jelmezeit készítette. A Nomad jelmezeit a sivatagi lakosok ruháinak anyagi gazdagsága inspirálta, melyek elsődleges célja, hogy védelmet nyújtson a forróság ellen.
A mi történetünk ma játszódik, a new york-i Bloomingdale’s áruházban - de játszódhatna…
