Egy apró kérés

Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.

Álomszerű képek, mély érzelmek és sokáig a fülben visszhangzó gondolatok – a közönség néhány éve így ismerhette meg az énekes-dalszerző Indigot.

A Terepasztal lovagjai – 35 év szélmalomharc „A kezdetekkor így hívtunk magunkat, és úgy tűnik, A terepasztal lovagjai még mindig velünk élnek…”