Egy huszonéves színésznő és egy nyolcvanéves báb. Ketten, mégis egyedül – egyedül, mégis ketten. Ötvenpercnyi megrázóan egyszerű közlés az elkerülhetetlenről. Mert mindennek rendelt ideje van. A meghalásnak is.
„Hány évesnek érzem magam? A legtöbben azt mondják, hogy nem öregszenek lélekben. Egy barátnőm mondta volt, hogy olyan szörnyű nekem egy öregasszonnyal együtt élni. Mondom, de hát egyedül élsz! Azt mondja, de magammal. Van az emberben egy ilyen különös kettősség, nem mindenkinél, de nagyon sokan mondják, hogy belülről fiatalabbnak érzik magukat.” (részlet az előadásból)
Egy huszonéves színésznő és egy nyolcvanéves báb. Ketten, mégis egyedül – egyedül, mégis ketten. Ötvenpercnyi megrázóan egyszerű közlés az elkerülhetetlenről. Mert mindennek rendelt ideje van. A meghalásnak is.
Ladányi Andrea és Markó-Valentyik Anna a Színház- és Filmművészeti Egyetemen dolgoztak együtt először, amikor a koreográfus mozgásszínházi kurzust vezetett a bábszínész osztály tagjainak. Amikor a fiatal bábművész felkérte Ladányit új szólóelőadása, a Polcz Alaine írásaiból merítő Alaine - Ideje a meghalásnak rendező-koreográfusi feladataira, Ladányi Andrea örömmel mondott igent. Kettejük meghitt, elmélyült munkájának eredménye a felnőtteknek szóló, a táncművészet és a bábos műfaj határán mozgó produkció, melyben Karády Katalin dalai tördelik Polcz Alaine szövegeit.
Tizenkét év sikerszéria után öt nagylemezzel, több milliós Youtube nézettséggel és számos rádiós…
Több, mint harminc év után tér vissza a legendás darab a Szegedi Szabadtérire.
