Miközben a tudósok a klímamodelleken vitatkoznak, olvad a sarki jégtakaró, előbb- utóbb megáll a Golf-áramlat és eljön a jégkorszak. Vagy bármi más, de azt tudjuk: nem lesz ennek jó vége. Persze, mi gondunk vele, a mi életünkben nem következik be, de még a fiainkéban sem. És olyan rövid az élet, miért kellene nekünk azzal foglalkozni, mi lesz száz, kétszáz, ezer év múlva. Akkorra már halottak leszünk úgyis. Csakhogy eljövendő kis halálunk mégis valami nagyobb világrend része, minden egyes emberrel együtt hal kicsit az emberi faj. És azért az úszó jégtáblán kétségbeesetten tébláboló jegesmedve képe, vagy az olajjal szennyezett madarak partra vetett hullái láttán néha csak ránk tör valami félelem: félelem magunktól, és attól hogy mégiscsak valami rossz dolgot teszünk a Földdel, magunkkal, gyerekeinkkel, az emberiséggel. Mert nem vagyunk elég önzők: ha azok lennénk, odafigyelnénk az életterünkre, a levegőnkre, a vizünkre.
Koreográfus: Barta Dóra
Látvány: Barta Dóra, Gróf Gyula
Konzultáns: Almási-Tóth András
Koreográfus asszisztens: Mirkóczki Zita
Fény: Pető József
ügyelő: Hódosi Ildikó
Asszisztens: Ivády Erika
Játszási idő: 1 óra
Bemutató: 2010.10.29.
