Balázs János és Lajkó Félix improvizációs est

Lehetséges, hogy objektíven és mérhetően, valóban egyszerre szülessenek gondolatok, érzések és képek két emberben, akik valamilyen módon szorosan kapcsolódnak egymáshoz? Lajkó Félix és Balázs János páratlan virtuóza saját hangszerének, együtt pedig a zene határait feszegetik. Ettől oly izgalmas és kiszámíthatatlan a közös zenélésük. A két művészt jól ismeri a közönség, mindketten a saját stílusukban kimagasló eredményeket értek már el. De mit idéz elő két erős egyéniségű zenész közös játéka? A zenei határok eltűnését, ahol nincs előre megírt hangjegy, előre megbeszélt dallamok, csak a lélek muzsikál, abban a percben, amikor megtörténik a csoda, az improvizálás. Mindehhez elengedhetetlen a közös zenei elképzelés és egymás zenei gondolatának kitalálása, ami mindig mást idéz elő. A két fiatal újraértelmezi, ugyanakkor hallgathatóvá és befogadhatóvá teszi a kortárs zenét. Ezzel nemcsak a pszichológusoknak, hanem a zenetörténészeknek is bőven szolgáltatnak majd kutatnivalót.