Vyhľadávanie: Cziffra
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra György?
Aki hallott már improvizációs koncertet, az tudja, milyen sajátos varázsa van egy ilyen alkalomnak. Itt bármi megtörténhet, szerencsés véletlenek, tudatos és tudattalanul felbukkanó ötletek vezetik a zenészeket és a közönséget. Évek alatt megszerzett mesterségbeli tudás és a pillanat ereje találkozik rögtönzés közben.
Egy bő évszázaddal azután, hogy Liszt Ferenc a feje tetejére állított mindent, amit a zongorajátékról gondolt a kor közönsége, a budapesti éjszakában Cziffra György pokolian nehéz parafrázisokkal kápráztatta el az éjszakai bárok és eszpresszók vendégeit. „Estéimet néha nonstop hangversennyé változtattam”– emlékezett vissza önéletrajzában.
Három éve lépett először együtt közönség elé Miklósa Erika és Balázs János, hogy megkeressék azt a közös hangot, amely mindkettejük zenei területének, az operaműfajnak és a zongorairodalomnak is sajátja. Magától értetődő módon talált egymásra e két világ és a két előadó, hiszen mind az opera, mind a zongoraművészet ragyogását élte a romantika korában, s újbóli fellángolását a múlt évszázadban.
A Cziffra György-Emlékév programja. Itt az élet akkor kezdődik, amikor lemegy a nap, és csak akkor zárnak, amikor a világ is véget ér. Megannyi dal – egy-egy pillanatfelvétel az extázisfüggő vendégekről: fiatal szeretők és öreg bohémok, naiv álmodozók és érzéki bűnözők, művészek és bebetonozott törzsvendégek.