Søg: Magyar Allami Nepi Egyuttes

A várakozás izgalmát idézve, angyalokkal keringőt járva csillagok fényességében, játszva elmerülni a karácsonyi csodavilágban. A Magyar Állami Népi Együttes Csodaváró betlehemese időnként bohókás, máskor lélekmelengető pillanatokon keresztül számlál vissza Jézus születésének éjszakájáig.

Hét művész, hét különböző nézőpont és kifejezési forma egyesül ebben a műsorban, hogy közösen beszéljünk a hagyományainkról. Magyarország legszebb táncai, zenéi kerülnek terítékre új folklórelőadásunkban, mely határon túli táncantológiáink ívét hivatott méltón zárni.

A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.

Karácsonyi koncert a Magyar Állami Népi Együttes zenekarával. A koncert igazi zenei utazás: lehetőséget ad a megállásra, az elcsendesedésre, és arra, hogy a mindennapi rohanásból kiszakadva egymásra figyeljünk, s így valóban átélhessük karácsony üzenetét. Zenei szerkesztő: Bencze Mátyás, Hetényi Milán Zenei rendező és szerkesztő: Pál István Szalonna

A műsor a Kolozsvári Magyar Napok tizedik évfordulójára készült.

Nagy és nemes feladatra vállalkozik a Magyar Állami Népi Együttes erdélyi antológiájának színpadra állításával. Az Édeskeserű szerves folytatása annak az évek óta tartó alkotói folyamatnak, amely korszerű folklórértelmezésével, a színház eszközeinek bátor alkalmazásával, makacs következetességgel mutat rá újra és újra gyökereinkre, hagyományos kultúránk fontosságára.

Az Elfújt emlékek egy emberi életet mutat be, olyan történetfoszlányokon keresztül, melyek igaz alapokon nyugszanak, és mert valóságosak, valódi érzelmek dinamikája feszíti a táncot és a zenét.

Mi, a XXI. század vadászai, akik az alávetettségből a szabadságba kívánunk eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy végül mint szomjazók beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a jelképes hídon, el kell hagynunk a régit: a szülői házat, a kedvest, a népet, hogy megszelídítve annak tanúságait, újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is.