
Du Fay és kora – fejezetek a napfényes középkor zenéjéből II.
Sándor László, zeneszerző, 2021-ben szerezte meg doktori fokozatát a Zeneakadémián. Kutatási területe a késő középkor zenéje, különösképpen Guillaume Du Fay életműve.
Sándor László, zeneszerző, 2021-ben szerezte meg doktori fokozatát a Zeneakadémián. Kutatási területe a késő középkor zenéje, különösképpen Guillaume Du Fay életműve.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Tuesday, April 01 2025 6:00PM
Az általánosan elterjedt szóhasználat szerint a „középkor” kifejezés elé többnyire nem a „napfényes” jelzőt szoktuk illeszteni. Azt ugyanakkor kevesen tudják, honnan és kitől származik a középkort sötétnek bélyegző kijelentés. Valaha, valaki, valamit sötétnek látott, legalábbis ahhoz viszonyítva, ami akkor, az illető saját korában bizonyos szempontok alapján fényesnek tűnt. E titokzatos személy kiléte csak az előadáson fog kiderülni, annyi azonban már most elmondható, hogy az illető lelkesedését a 14. század forradalminak ható új művészi kifejezésmódjai villanyozták fel annyira, hogy miattuk ilyen nagy horderejű kijelentésre ragadtassa magát. Van-e jogunk nekünk is így sok évszázad távlatából ítélkezni egy számunkra kevéssé ismert korszak fölött? A sötét fellegek eloszlatása, a szellemi kincsek felmutatása, a szimbólumok rejtett jelentéseinek feltárása új fénytörésbe helyezheti számunkra a 13-tól a 16. századig tartó időszakot és bebizonyíthatja, hogy a „napfényes” jelző korántsem túlzás. Jelen sorozat előadásainak főszereplője Guillaume Du Fay 15. századi francia zeneszerző, de nem csupán az ő személye kerül be az előadás-sorozat fénykörébe, hanem az őt megelőző és az őt követő néhány évtized, évszázad is. Gazdag képanyag – nagy felbontású kódex-fakszimilék – és számos hangzó zenei példa segíti a hallgatót abban, hogy a késő középkor legfontosabb szimbólum-kódjaiba belelásson. A sorozat 3 előadásból áll. Az első: Párizstól Cambrai-ig, a motetta műfajának születését és karrierjét mutatja be a párizsi egyetemtől a 15. század legfontosabb egyházzenei központjának tekintett cambrai-i katedrálisig. A második: Napforduló címmel a középkor néhány szimbólumának asztrológiai kapcsolódásait és univerzális dimenzióit kutatja. A harmadik: Templum Maternale a gótikus templom és a Szűzanya jelképiségének összefonódásáról szól.
Ahogy egy kritikusa írta: „Akinek nehéz a szíve, vagy csak melegségre vágyik, nézze meg ezt a darabot. Aki a nagy generáció tagja és képtelen megérteni az unokáját, vagy az ipszilon generációé, és kiborítják a nagyszülei, nézze meg ezt a darabot. Aki egyszerűen szereti a színházat, nézze meg ezt a darabot.”
Ezt a darabot irodalmunk tényleges szereplői és azok sorsa ihlették. A részleteket azonban sokhelyütt a szerzők és a műfaj igényei alakították.
Igazi rendezői bravúr, négy színész jutalomjátéka negyven szerepben: egyik pillanatról a másikra változik a konferanszié elegáns hölggyé, a tejesember ügynökké, vagy a rozoga öregember kígyóvá. A néző hol egy skót mocsáron jár, hol egy Edinburgh felé száguldó vonaton, majd egy baljós hangulatú motelben.
Egy családi utazás nagy meglepetésekkel szolgálhat. Tomas, az üzletember egy síparadicsomba viszi szeretteit a téli vakációra. Váratlanul azonban lezúdul egy…
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem…