Édes alkony

Titkokkal teli játék az Orfeumban, ahol mindenkinek van veszítenivalója, de mindenkire boldog vég vár. Edvin herceg rajong Szilviáért, a Pesti Orfeum csillagáért, de arisztokrata családja ellenzi a rangon aluli kapcsolatot. Edvin szülei mindent elkövetnek, hogy visszacsalják fiukat Bécsbe, hogy ott eljegyezze unokahúgát, Stázi grófnőt. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf és Feri bácsi, az orfeum törzsvendégei bonyolítják. A végén persze mindenki boldog lesz szíve választottjával.

A történet Fazekas Mihály művén alapul, a mese régi, de a megközelítés módja merőben új, ugyanis Schwajda György a libák szemszögéből írta meg a cselekményt.

A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.