Három a magyar vigasság

A szenegáli Youssou N'Dour nemcsak hazája, de általában az afrikai zene egyik legnagyobb hatású alakja, aki nagy befolyást gyakorolt arra, hogy a nyugati világban ismertté váljanak olyan afrikai stílusok, mint a mbalax és a wolof music. Mi több, előbbit, ezt a szenegáli tánczenét ő maga fejlesztette tökélyre, és rajta keresztül jutott el Peter Gabrielig és Paul Simonig, onnan meg a popzene főáramába.

1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…” Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.

„Egy mindenkiért – mindenki egyért!” - ki ne ismerné Athos, Porthos, Aramis és az ifjú D’Artagnan történetét? A muskétások kalandjai azonban most vadonatúj feldolgozásban ragadják magukkal a közönséget a Szegedi Szabadtéri Játékok következő, saját produkciójában.