
Kávécsarnok/Május - Nyilvános főpróba
A Kávécsarnok egy kabarétréfa, míg a Május a magyar irodalom különleges, delikát darabja.
A Kávécsarnok egy kabarétréfa, míg a Május a magyar irodalom különleges, delikát darabja.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Piątek, 27 Września 2019 19:00
Szép Ernőről sok mindent lehet, sőt érdemes tudni. Ehelyt két ilyen mindent emelnénk ki: azt, hogy, Molnár Ferenccel egyetemben, a magyar nyelv egyik megújítója, méghozzá mindketten úgy újítottak, hogy az utca és az éjszaka nyelvét vitték fel a színpadra. Ez a nyelv a szegények, a megalázottak és megszomorítottak nyelve: a kis cselédeké és az ordas csibészeké, illetve a magukat arisztokratává felstilizáló igyekvő kispolgároké, a XX. század elejének káoszában lubickoló és/vagy fuldokló kis senkiké.
Szép Ernő egész életében megmaradt a nagyvilágba bemerészkedő zöldfülűnek, világéletében tágranyílt szemmel, enyhén hideglelős csodálkozással szemlélte a nagyvilági életet. Dzsungelnek látta. Ilyen dzsungel az éjjeli Városliget is, ahol a Május játszódik – és a megszokott dzsungellakók, a ragadozók és a mérget puffogó szörnyecskék mellett megjelenik a dzsungel legijesztőbb lakója, a vadász is, sőt, az aljnövényzet lakói is ott nyüzsögnek, hogy egy pillanat erejéig felvillantsák baljós bájukat – aztán eltűnjenek, a nagyvadakkal és a szörnyecskékkel, azaz mindnyájunkkal együtt, a sötét, és talán éppen ezért annyira hívogató sötétségben. Minden rendes dzsungelben akad legalább egy tisztás; a béke szigete, ahol nem faljuk fel egymást, de ha mégis, akkor legalább késsel-villával. Itt, a tisztáson – Szép Ernő Kávécsarnok néven nevezi – szelídebb kinézetű vadak laknak, látszatra nem olyan rikítóak, viszont jóval békésebb természetűek. Látszatra. Mert elég egy, a megszokottnál valamivel kevésbé felületes pillantást vetni rájuk, hogy ráébredjünk: ezek is vannak olyan veszélyesek – kivált legfélelmetesebb ellenségük, önmaguk számára – mint az igazi ragadozók. Csak késsel-villával, ugyebár.
KÁVÉCSARNOK
Nagysád: Takács Kati
Tisztelt úr: Koltai Róbert m.v.
Rozi lelkem: Kátai Kinga m.v.
Egy kisasszony: Bíró Dorottya m.v.
Még egy kisasszony: Blaskó Rebeka m.v.
MÁJUS
Férfi: Ilyés Róbert
Fiú: Brasch Bence
Lány: Nagy Katica m.v.
Rendőr: Bregyán Péter
Haláltáncosok: Bakos Éva, Dégi János, Dióssi Gábor, Kátai Kinga, Palugyai Sári, valamint a Keleti István Művészeti Iskola növendékei: Agárdi Gergő, Bíró Dorottya, Blaskó Rebeka, Nagy Botond
Az előadásban elhangzó Szászrégeni zsidó tánc a Muzsikás együttes népdalfeldolgozása.
dramaturg: Németh Nikolett
díszlettervező: Ondraschek Péter
jelmeztervező: Kolonics Kitti
világítás: Sokorai Attila
zenei vezető: Kornél Kovács
koprodukciós producer: Szabó Ágnes
a rendező munkatársa: Szitás Bernadett
súgó: Barnet Mónika
rendező: Kovács Kristóf
A Budaörsi Latinovits Színház és a Gózon Gyula Kamaraszínház koprodukciója
1716. Temesvár. Savoyai serege ostrom alá veszi az utolsó török kézen maradt magyar várat. Ahmed pasa és lánya Szófia menekülőre fogják, kincseiket Botsinkay Gáspár birtokán ássák el. Menekülés közben Szófiát elsodorja az ár, őt a jóságos cigányasszony, Cafrinka találja meg és neveli fel. Botsinkay Gáspárt tömlöcbe vetik, fiát, Jónást vándorcigányok veszik pártfogásba. Az időközben daliás legénnyé növekedő nemes úrfi visszatér szülőföldjére azzal a céllal, hogy visszaszerezze apja birtokát, amelyet a kapzsi kormányzó, Feuerstein lovag és cselszövő szolgája, Puzzola is kiszemelt magának… Dargay Attila nagysikerű rajzfilmje után most musical formában is bemutatkozik Szaffi és Jónás szerelmi története. Felejthetetlen színházi élmény az egész család számára, tele fülbemászó dalokkal és szívet melengető pillanatokkal.
Csányi Miklós kulturális menedzser új tájházat nyit meg Szabadszálláson, mely alkalomból sorsdöntő kérdésre kell választ adnia. Döntésének következtében kalandos utazásra indul lelkiismeretének útvesztőjében. Az útvesztő végén újabb választás elé kényszerül – hogy jól választ-e, avagy sem, döntsék el Önök!
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad –…
pozycji w koszyku
suma:
Czas sesji upłynął. Aby dokonać zakupu biletów należy je ponownie dodać do koszyka.